2014. december 15., hétfő

Ao No Exorcist (Blue Exorcist) kritika

 Sziasztok!
Blogomon mindenféle anime kritikákat fogok posztolni, remélem tetszeni fog!

 Gondolom az ANE-t nem kell bemutatnom senkinek, elég nagy híre lett megjelenése óta. Eredetileg mangaként indult Kazute Kato által. A történet igen érdekes, sokak által vitatott témát ölel fel, az ördögűzést, igen érdekes módon. Az alapokról annyit, hogy a világ két részre oszlik,  az emberek- (Assiah) és a a démonok (Gehenna) világára. Átjárás a két világ között nincs, a démonok mégis képesek mászkálni a világok között, s maga a Sátán is ellátogatott Assiah-ba, ahol 2 fia is született. Itt kezdődik a cselekmény, a bonyodalom.
Főszereplőnk, Okumura Rin érdekes figurára sikeredett, de nagyon könnyen megszeretteti magát a nézővel. Van néhány rossz húzása, de alapvetően nem rossz, mint ember, jólelkű, viszont hirtelen haragja sokszor keveri bajba. Bajkeverő mivolta az egész sorozaton végigkíséri, ami meglepő, mivel apja egy pap, és egy pap fiától teljesen mást várnánk. Testvére, Yukio, pedig szöges ellentéte,  tisztelettudó, pedáns, kerüli a bajt.  Apjuk, Shirou Fujimoto, mint már említettem pap, ám emellett ördögűző is, amiről kezdetben Rin és Yukio nem tud, legalábbis először ezt próbálják elhitetni velünk.  Eddig minden normális, semmi extra, élik az életüket, ám ekkor megtörténik a történet tényleges indulása: egy démon által megszállt fiatal megtámadja templomukat. Természetesen Shirou és a szerzetesek, akik igen jártasak az ördögűzésben legyőzik az ellenfelet, piff-paff. Ám ekkor beugrik a képbe a Sátán, aki van olyan piszok, beleszáll Shirou testébe, elmogyorózza a Rin&Yukio duónak, hogy ő az apjuk, és magával akarja vinni Rin-t, mert kettejük közül ő örökölte az erejét (persze ez is csak félrevezetés).  Ekkor hirtelen Shirou egy kis időre visszaveszi teste felett uralmát, s öngyilkos lesz, hogy kiűzze Sátánt a testéből.
Rin és Yukio megtudják, hogy mi is folyik a világban valójában, s beiratkoznak apjuk egyik
ismerősének akadémiájára, ördögűzést tanulni (jó kis szak, én is elfogadnám).
 Az igazgató egy Mephisto nevű iszonyúan fura alak, akin csak akkor tudsz elmenni, ha leteszed a földre és átsétálsz rajta, és ő is egy démon, sőt, egy démonkirály, ami annyit takar, hogy ő is a Sátán fia.
Rint már az első órán rakatnyi meglepetés éri, ám a legnagyobb az, hogy a tanára nem más lesz, mint testvére, Yukio, aki faterjával együtt egész eddig titkolt előle minden démonnal kapcsolatos dolgot, és játszották előtte a hülyét. Ettől persze a bajkeverő cukifiú begurul, enyhe testvérbunyó szemtanúi lehetünk, majd osztálytársaival, a fő rivális Suguro-val, a bájgúnár Shima-val, a mindig vidám Konekomaru-val, az öntelt Izumo-val és barátnőjével, a szuicid hajlamú Shiemi-vel és még két noname gyerekkel belevetik magukat a tanulásba (már aki persze). Innen kezdve megtámadják őket különböző démonok, Izumo barátnője lelép a suliból és így tovább. Nem sokkal később feltűnik egy alak, akit már az első részben is láthattunk, de szerintem senkiben nem maradt meg egészen eddig, ő Rin-ék nagypapája, egy idős, teltkarcsú papocska.  Eközben egyéb tanárokkal is találkozunk, akikből max. Igor Neuhaus említésre méltó, a feleségével történtek miatt, de annyira számottevő jelentősége nincs, amolyan mellékszál az animében. Visszatérve a nagypapira, feltett szándéka, hogy elpusztítsa Gehennát és magát a Sátánt. Ehhez felhasználja Rin-t, Yukio-t és az egész Vatikánt. A Vatikánra kitérve, elég érdekes "szervezet" az animében, bár úgy érzem, mégis illik a valósághoz. Itt kiderül, hogy Yukio is örökölte a Sátán erejét, fény derül anyjukra is, és egy végső harcra is sor kerül nagyapjuk, Egin elbukása után. Nagyjából ENNYI lenne.
 Mint ahogyan már mondtam, Rin nagyon szerethető karakter. Ahhoz képest, hogy sablon főszereplő, mégis kitűnik. Borzasztóan jól eltalálták.
 Yukio-ról már megoszlanak a vélemények, legalábbis AnimeAddicts-en én így tapasztaltam, számomra kellemes csalódás, nagyon tetszik a karaktere, jelleme.
 Shiemi első perctől rokonszenves, pedig tudom, hogy őt rengeteg kritika éri, ő amolyan kötelező szereplő a szerelmi szár miatt, mégis van valami érdekes a karakterében, nem egy Sakura vagy Orihime klón.
 Shirou és macskája, Kuro nagyon szórakoztató karakterek. Shirou-t először nem nagyon értettem meg, sőt, még most is van pár kérdés, ami foglalkoztat vele kapcsolatban, de nagyon eltalálták.
 Van még egy bizonyos Arthur nevű paladin (legmagasabb szintű ördögűző), aki az anime tipikus beképzelt, fellengzős karaktere, amolyan Kuchiki Byakuya szőke kiadásban, aki elfogult a Vatikán törvényeivel, akinek legnagyobb szerepe Shura, a kígyókardos csajszi elleni harca.
 A szereplő pedig, aki legjobban felcsigázott, aki nevét személyesen beírnám az animetörténelem nagy könyvébe, az nem más, mint Mephisto Pheles, a démonkirály, akiről az anime végén sem tudtunk meg semmi számottevőt. Szándékairól sem tudunk sok mindent, sőt, mondhatnám, hogy semmit, és ez épp így jó.
 Az alapkoncepcióról annyit, hogy nem rossz elgondolás, bár lett volna mit rajta csiszolni, nekem tökéletes szórakozást nyújtott, nem tudtam levenni a szemem a képernyőről, klisé, de elképesztő, nézeti magát, amolyan csoda. :) A grafika lenyűgöző, a karakterek jól kidolgozottak, merem kockáztatni, hogy 2011-es létére sok-sok mai animét elverne grafika szempontjából.
 Az opening-ending dologról annyit, hogy nem rosszak, de annyira jók sem. Számomra kivételt képez a 2. opening, az nagyon bejön, rongyosra hallgattam.
Az animét négyszer néztem végig, és mindenkinek ajánlom, vétek lenne kihagyni.
Én bátran adok rá 10 pontot. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése